7, Drámairodalom

Az általános irodalmi folyamattal szoros kapcsolatban jött létre az új ukrán nemzeti színház drámarepertoárja. Az ukrán klasszikus színműírók: Marko Kropivnickij, Mihajlo Sztanickij, Iván Karpenko-Karij (Tobilevics). Mindegyikük több tucat különféle műfajú és tárgyú színművet írt: drámát, tragédiát, vígjátékot, operett- és operaszövegeket Ukrajna múltjából és jelenéből vett témákra. Leg­népszerűbbek voltak azok a drámai művek, amelyek az általános emberi erkölcs és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatták elítélték az elnyomatást, az emberi méltóságérzetet magasztalták és magasfokú nemzeti öntudatra neveltek.

Az ukrán drámairodalom igazi gyöngyszemei Marko Kropivnickij „A szabad szív rabságba dönt", „Mire a nap feljő, megvakít a harmat", „A népnyúzó, vagyis a Pók"; Mihajlo Sztarickij „Áza cigánylány", „Nem akarta a sors", „Végzet", „Ne járj, Hric, ne járj az esti mulatságba"; Iván Karpenko-Karij „Százezer", „A gazda", „A boldogtalan lány", „Martin Borulja", „Az élet tengere", „Hiúság" c. drámái. E művek szerzői bevallották, hogy hőseiket az életből másolták, ez tette őket annyira közkedveltekké és érthetőkké a színházlátogató közönség számára.

8. Színház

Marko Kropivnickij és Mihajlo Sztarickij volt a megalapítója, rendezője és vezető színésze a hivatásos ukrán színháznak, amely 1882-ben jött létre Jeliszavetgrádban, olyan időben, amikor fokozódott az orosz cárizmus reakciós támadása az ukrán kultúra ellen. Az ukrán színtársulatok előadásokat csak kormányzói engedéllyel tarthattak, amit viszont nehéz volt megszerezni és minden egyes esetben külön kellett kérni. A kijevi főkormányzó például 1883-ban a hatáskörébe tartozó öt kormányzóságban tíz évre megtiltotta, hogy az ukrán színtársulatok előadásokat tartsanak. A színészek ezért kénytelenek voltak vendégszereplést vállalni Ukrajna határain kívül. A hivatásos ukrán színház előadásait nagy érdeklődés kísérte Moszkvában, Péterváron, Kazanyban. Nagy sikerrel szerepeltek az ukrán színtársulatok Belarusz, Grúzia és Lengyelország városaiban.

Kropivnickij gyümölcsöző munkája nyomán fellendült a színházi élet a nyugatukrán területeken, amikor a 70-es években ő irányította Lvivben az „Orosz beszéd" nevű kultúrfelvilágosító társaság ukrán színházát. Kropivnickijnek kö-szönhető, hogy a nyugatukrán közönség megismerhette a klasszikus ukrán szerzők (L Karpenko-Karij, L Franko, Panasz Mirnij), az orosz (Ny. Gogol, A. Osztrovszkij, L. Tolsztoj) és külföldi klasszikusok (R Schiller, J-B. Moliere) színműveit.

9. Zene

1862-ben készült el az első ukrán opera, a „Túl a Dunán járt a kozák". Szerzője az énekesként is ismert Szemen Hulak-Artemovszkij. Az első Sevcsenko-témát feldolgozó opera Mikola Arkasz „Kateriná"-ja volt. Az opera kész kézirata öt évig hányódott a cenzori hivatalokban, míg végül 1897-ben a szerző saját költségén adatta ki. A színrevitelig azonban még két évet várni kellett. Kropivnickij társulata vitte színre. A bemutató nem Ukrajnában volt, hanem Moszkvában 1899-ben.

Petro Szokalszkij írta a „Mazeppa" a „Májuséj", „Dubno ostroma" c. operákat (a szövegkönyvek A. Puskin és Ny. Gogol müvei alapján készültek). T. Sevcsenko, I. Franko, J. Fegykovics verseire Mihajlo Verbickij, Szigyir Vorob-kevics és Denisz Szicsinszkij nyugatukrán zeneszerzők írtak dalokat és román­cokat. A lvivi „Bojan" zeneművészeti társaság vezetője, Anatol Vahnyanin karmester és zeneszerző volt az első, aki operát komponált a nyugatukrán területen, a „Kupalo"-t. A „Jaropolk" című tragédiához egy kórusművet kom­ponált, melynek dallamára a felszabadító mozgalom részvevői körében „Dü­höngjetek, dühöngjetek, veszett hóhérok" címmel egy nagyon népszerű dalszöveg született.

Az ukrán zeneszerzőket továbbra is foglalkoztatta a zenei folklór feldol­gozása. A legkiválóbb ukrán zeneszerző, Mikola Liszenko életművében közel 600 dalt találunk: népdalfeldolgozásokat, valamint hazai és külföldi költők megzenésített verseit. T. Sevcsenko „Kobzosáéból Liszenko több mint 100 művet zenésített meg, de zenét szerzett I. Franko (pl. a híres „Örökforradalmár") és Leszja Ukrajinka több versére. Liszenko az ukrán klasszikus operairodalmat is gazdagította: ő írta a „Poltavai Natalka", a „Tarasz Bulba" c. operát, az első ukrán gyermekoperákat („A vad kiskecske", „Kockij úr", „Tél és tavasz"). A zeneszerzőt állandóan üldözték a cári hatóságok az ukrán nemzeti zenekultúra terén kifejtett állhatatos és tántoríthatatlan munkája és az ukrán nemzeti moz­galomban való részvétele miatt.

Liszenko folytonos kapcsolatban állt az orosz klasszikus zeneirodalom nagyjaival, Mogyeszt Muszorgszkijjal, Pjotr Csajkovszkijjal, Mihajlo Rimszkij-Korszakovval. Ők maguk is szívesen dolgoztak fel ukrán témákat (pl. Mu-szorgszkij „Szorocsinci vásár", Csajkovszkij „Mazeppa", „A cárnő cipellője", Rímszkij-Korszakov „Májuséj", „Karácsonyéj" c. operái).