4. A természettudományok és a műszaki tudományok vívmányai

1886-ban Odesszában Ilja Mecsnikov és Mikola Hamalija létrehozták az első hazai bakteriológiai intézetet és sikerrel gyógyítottak sok fertőző betegséget: pestist, kolerát, tífuszt, tuberkulózist.

Mecsnikov Párizsban megkapta a Nobel-díjat az immunológia fejlesztéséért (az immuni­tásról szóló tan, azaz az élő szervezet védekezéséről a fertőző betegségek ellen).

Mikola Miklúho-Maklaj tudós etnográfus, aki 17 éven át utazott Óceániában, Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában. Nagyon gazdag és sokféle etnográfiai anyagot gyűjtött össze és dolgozott fel.

Olekszandr Borogyin kijevi mérnök gazdaságos gőzmozdonyt szerkesztett a XIX. század végén.

Mikola Beketov, a harkivi egyetem professzora ismert fizikus volt.

5. Ukrán történelmi kutatások

Jelentős szerepet töltöttek be a tudományos ismeretek terjesztésében és fejlesztésében a Kijevben, Harkivban, Odesszában létrejött társadalmi tudományos szervezetek. Sokoldalú szervezetet hoztak létre a tudósok Lvivben, a Sevcsenko Tudományos Társaságot. Ebben a Társaságban külön szakosztályok működtek: matematikai –természettudományi-orvostudományi, filológiai, történelmi-filozófiai. Amikor 1897-ben a Társaságot Mihajlo Hrusevszkij vezette, elkezdte köteten­ként kiadni munkáját, a „Rusz-Ukrajna történetét". Ez a munka a mai napig a legalaposabb ukrán történelem a legrégibb időktől a XVII. század közepéig. Ismert történészek: Olekszandr Lazarevszkij, Olekszandr Jefimenko, Dmiirij Bahalija, Dmitro Javornickij .

6. Szépirodalom

Marko Vovcsok (Marija Vilinszka-Markovics írónő) „Népi elbeszélések", elítélik a jobbágyságot.

Az ukrán széppróza legmagasabb csúcsát Panasz Mirnij (Panasz Rudcsenko) szociális-közéleti regényeiben és elbeszéléseiben érte el: Bőgnek-e az ökrök, ha teli a jászol? MűveI hű képet adnak az ukrán társadalom életéről.

Iván Necsuj-Levickij kisregényei és elbeszélései fontosak az ukrán irodalom számára: A hajóvontató nő, Felhők A Fekete-tenger felett, Régi korok apuskái és anyuskái, Az afoni szélhámos. Nemzeti felszabadító motívumokat tár fel I. Necsuj-Levickij: Záporizzsjaiak, Maruszja Bohuszlavka, Iván Vihovszkij hetman, Jeremija Visnyeveckij herceg és más történelmi kisregényeiben.

Iván Franko író és tudós sok történelmi, filozófiai, elméleti közgazdasági mű és ugyanakkor versek és elbeszélő költemények, elbeszélések és kisregények, drámák szerzője. Híres versében, Az örök forradalmárban a szociális és a nemzeti elnyomás elleni harcra hívta fel minden idők minden népét.

Saját szépirodalmi és publicisztikai művei mellett Franko sokat fordított az ókor (Babilon, India, Arábia, Görögország, Róma), a középkor (Anglia, Skócia, Norvégia, Izland, Spanyolország, Portugália, Albánia, Olaszország) és az újkor (Németország, Oroszország) népeinek és csaknem az összes szláv országok népeinek irodalmából.

A XIX. század második felében a nyugatukrán területeken kibontakozott még egy írói tehetség: Jurij Fegykovics. Első verseit német nyelven írta, amely akkor közkeletű volt a bukovinai ukrán értelmiség körében. Azonban nemsokára ukrán nyelven folytatta írói tevékenységét. Rövid idő leforgása alatt számos lírai, prózai és drámai művet írt - főként az észak-bukovinai ukránság, a huculok életéből vett témákat dolgozta fel.

Pavlo Hrabovszkij költő, akit a kormány Szibériába száműzött forradalmi meggyőződéséért, műveiben továbbra is harcra szólított a cári önkényuralom megdöntéséért. Orosz nyelvű publicisztikai írásait orosz időszaki kiadványokban tette közzé, versgyűjteményeit pedig Galíciába küldte és Lvivben adatta ki.

Lefordította oroszból A. Puskin, M. Lermontov, N. Nyekraszov, örményből O. Tumanyan és A. Iszakjan, grúzból I. Csavcsavadze, lengyelből M. Konopnicka, bolgárból H. Botyev, magyarból Petőfi Sándor, angolból G. Byron ,R. Burns , németből H. Heine és J. Goethe több művét. Az orosz olvasó „Ukrajna dalai" c. fordításkötetéből (1898) megismerhette az ukrán költészetet. Bírálta az Orosz Birodalom önkényuralmi rendszerét Mihajlo Kocjubinszkij „Az orosz élet fénye és árnyai" című, az orosz sajtóban közzétett karcolataiban. 1899—1903 folyamán jelent meg Lvivben elbeszéléseinek három kötete. „Drága áron" c. történelmi kisregényét, amely az ukrán nép ellenállását ábrázolja a nemzeti elnyomatással szemben, megjelenése után lefordították több idegen nyelvre, és nagyon népszerű lett messze Ukrajna határain túl is. Nagy rokonszenvvel ábrázolja műveiben az ukrán író más nemzetiségű dolgozók életét, többek között a moldvákét („A közjó érdekében"), a krími tatárokét („A sátán hálójában", „A kövön" stb.)

Leszja Ukrajinka költői életművét áthatja az ukrán nép elnyomói iránti gyűlölet és az együttérzés minden elnyomott néppel. „Régi mese" című elbeszélő költeménye azt hirdeti, hogy a költőnek a nép érdekeit kell szolgálnia. Leszja Ukrajinkának már az első két verseskötete, a „Dalok szárnyán" és a „Gondolatok és ábrándok", amely a XIX. század 90-es éveiben jelent meg, azt hirdeti, hogy az Orosz Birodalomban uralkodó szociális és nemzeti elnyomás elleni felszabadító harc igazságos s a különböző népek forradalmárait egyesülésre hívja fel. Leszja Ukrajinka verseit lelkesen üdvözölte Iván Franko, aki 1898-ban azt írta: „A sevcsenkói „Temessetek, s keljetek fel széttépni a láncot" óta Ukrajna nem hallott ilyen erőteljes, forró és költői szavakat, mint amilyet ennek az erőtlen, beteg lánynak az ajkáról..."