- •Bohdan Hmelnickij vezette felszabadító háború ( 1648-1654)
- •A lengyel uralom elleni ukrán felszabadító háború újabb szakasza
- •Kozák- és parasztfelkelések a XVII. Század 20—30-as éveiben
- •Iván szulima
- •Az ukrán területek a „romlás” időszakában
- •Iván Vihovszkij (1657-1659)
- •Az ukrán államiság válsága
- •I. Bruhoveckij hetmanná választása
- •I. Bruhoveckij politikája
- •Harc a török-tatár agresszió ellen a XVII. Század második felében
- •1. Tatár pusztítások
- •2. Iván Szirko kisatamán
- •3. Csihirini hadjáratok
- •4. Hadjáratok
- •Harc az államiság megőrzéséért
- •1. A kozák vezetők oligarchiája
- •2. Iván Szamoljovics hetmansága (1672-1687)
- •Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. Sz. Végén – a XVIII. Sz. Elején
- •Iván Mazeppa hetmansága (1687—1709)
- •Ukrán területek az északi háborúban
- •1. A háború kezdete. Az ukránok szerepe az északi háborúban
- •2. I. Mazepa céljai. A svédek támogatása
- •3. A Zaporizzsjai Szics az 1708-1709-es események idején
- •4. A poltavai csata
- •5. A háborút lezáró békeszerződés
- •Pilip Orlik hetmansága (1710-1742)
- •1. Hetmanválasztás
- •2. P. Orlik Alkotmánya
- •3. P. Orlik külpolitikája
- •I. Szkoropadszkij hetmansága (1708-1722)
- •1. I. Szkoropadszkij hetmanságának kezdete
- •2. Csatorna- és erődépítések. A néptömegek helyzete
- •3. Az 1720-1722-es cári rendeletek
- •Ukrán kultúra a XVI. Században és a XVII. Sz. Első felében
- •Irodalom
- •Vallási élet az ukrán területeken a XVII. Század első felében
- •A kijevi kozákság
- •1855-Ben, a jobbágyrendszer-ellenes megmozdulásokban a legjobban a Kijev vidéki parasztság jeleskedett.
- •Az UkrÁn területek társadalmi és gazdasági fejlődése a XIX. Sz. Második felében
- •1. A jobbágyság helyzete
- •2. Reformok a XIX. Sz. 60-70-es éveiben
- •1864. Január 1-jei zemsztvói reform
- •1864. November 20 – bírósági reform
- •1870. Június 16 - a városi önkormányzatok reformja
- •1862—1874- Katonai reform
- •3. Gazdasági fejlődés
- •4. A társadalmi-gazdasági helyzet a nyugatukrán területeken
- •5. A parasztság szociális rétegződése és ennek következményei a Dnyeperentúli Ukrajnában
- •Ukrán nemzeti mozgalmak
- •Nemzeti mozgalom a Dnyepermenti Ukrajnában
- •2. Nemzeti mozgalom a nyugatukrán földeken
- •Az ukrán nemzeti mozgalom
- •1. A vasárnapi iskolák bezárása
- •2. Valujev miniszter ukránellenes körlevele
- •3. A császári Emsi rendelet
- •4. Az ukrán nyelv elnyomatása a nyugatukrán vidékeken
- •5. A „hlopománok"
- •6. A titkos csoportok, az ukrán nemzeti mozgalom központjainak megalakulása
- •7. Mihajlo Drahomanov
- •8. A Moszkva-barátok
- •9. A narodovecek
- •10. Iván Franko tevékenysége
- •11. Nemzeti eszme Galícia ukrán pártjainál
- •12. A régi hromádák tagságának csoportosulása a „Kijevi Régiségek" című folyóirat körül
- •13. „A taraszisták baráti társasága"
- •14. Ukrán diáktársaságok
- •15. Az „Ifjú Ukrajna"
- •1. Tarasz Sevcsenko Péterváron
- •2. A kijevi illegálisok. Andrij Kraszovszkij
- •3. A lengyel felkelések ukrán részvevői
- •4. Forradalmi narodnyikok
- •5. A „Délorosz Munkásszövetség"
- •6. Illegális marxista körök az ukrán területeken
- •7. „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására"
- •Az ukrán migráció
- •1. A nemzeti kisebbségek
- •2. Az ukránok szociális és nemzetiségi elnyomása az Orosz Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában
- •3. Áttelepülések
- •1. A tömeges írástudatlanság az ukrán területeken
- •2. A középiskolai oktatás helyzete
- •3. Ukrán felsőfokú tanintézmények
- •4. A természettudományok és a műszaki tudományok vívmányai
- •5. Ukrán történelmi kutatások
- •6. Szépirodalom
- •7, Drámairodalom
- •9. Zene
- •10. Festészet. Szobrászat. Építészet
- •11. Népművészet
- •12. Híres kobzosok
Ukrán területek az északi háborúban
1. A háború kezdete. Az ukránok szerepe az északi háborúban
1700-ban az orosz állam szövetséget kötött Lengyelországgal és Dániával, hadat üzent Svédországnak azzal a céllal, hogy kijáratot szerezzen a Balti-tengerhez. Ugyanebben az évben az ukrán sereg Narvába sietett, ahol az orosz katonaság több vereséget szenvedett. Az ukrán ezredeket a távoli harcterekre — Livóniába, Litvániába, Lengyelországba, Szászországba — vezényelték. Ez a háború semmit sem adott az ukránoknak, mindamellett jelentős emberi és anyagi erőforrásokat követelt tőle. Amikor a svédek Oroszország és szövetségese, Lengyelország területére léptek, az ukrán lakosság az orosz katonákkal és a kozákokkal együtt erődítményeket épített az ellenség előnyomulásának lehetséges útvonalain.
Az orosz katonaságnak minden átvonulásakor élelmet, szállást kellett biztosítani, ami súlyos terhet jelentett a néptömegek számára. A kozák katonaság nem a hetmannak, hanem az orosz katonai vezetőknek tartozott engedelmességgel. I. Péter az ország egységesítésére törekedett, s ennek megvalósítására irányuló érveit akadályozták a sajátos ukrán viszonyok. A cár már a háború elején nyilvánvalóvá tette, hogy meg akarja szüntetni az ukrán autonómiát.
Jobbparti Ukrajnában az Sz. Palij vezette felszabadító mozgalom általános felkeléssé nőtte ki magát. Lengyelország külső segítség nélkül nem tudta elfojtani. Ennek oka volt az is, hogy közben a svédek lengyel területre léptek. II. Ágost ekkor szövetségesétől, I. Pétertől kért segítséget. A cár parancsba adta I. Mazepának, hogy keljen át a Dnyeperen és foglalja el a Jobbpartot. A hetman ezt meg is tette. 1704-ben néhány jobbparti kozák ezredei I. Mazepa irányítása alá került.
Úgy tűnt, valóra vált Ukrajna két nagy része egyesítésének régi terve. Lengyelország követelte a cártól a Jobbpart visszaadását. A hetman viszont arról próbálta meggyőzni a cárt, hogy a Jobbpartot meg kell tartani.
XII. Károly svéd király a háborúban legyőzte Dániát és Szászországot, Narva alatt szétverte I. Péter seregeit és sikeresen nyomult előre Lengyelország felé. Lengyelországban ekkor két király uralkodott: II. Ágost, akit Oroszország támogatott és Leszczynski Szaniszló, akit 1704-ben választott királlyá II. Ágost ellenzéke. Leszczynski a svédek oldalára állt. Abban reménykedett, hogy a hagyacsi szerződésben foglaltak szerint (1658) Lengyelországhoz visszacsatolhatja az ukrán területeket, ezért szoros kapcsolatra törekedett I. Mazepával. A hetman titkos levelezést folytatott vele, nyíltan nem vállalta a szövetséget az erőtlen és szétvert Lengyelországgal. I. Mazepa számára több reménnyel kecsegtetett a XII. Károllyal való szövetség.
2. I. Mazepa céljai. A svédek támogatása
I. Mazepa arra gondolt, hogy az orosz-svéd háború kimenetelétől függetlenül az ukrán területek elveszítik autonómiájukat. Ha I. Péter és II. Ágost győz, akkor az ukrán területeket ismét felosztják egymás között a Dnyeper mentén. Amennyiben XII. Károly és Leszczynski kerekedik felül, akkor az ukrán területek Lengyelországhoz kerülnek, és nem lehet szó semmiféle autonómiáról. Ezért a hetman azt tartotta célszerűnek, ha még a háború befejezése előtt megköti a szerződést, a svéd támogatásban bízott.
1706-ban Svédország és az ukrán területekkel titkos egyezményt írt alá, melynek értelmében a háború után az ukrán területek függetlenné válnak, a király pedig szavatolja az államiságot. A svéd király nem használhatta volna az ukrán állami jelképeket, s a közös határok hiánya arra a reményre jogosította fel a hetmant, hogy Svédország protektorátusa csak kizárólagosan feltételes lesz. Egyidejűleg I. Mazepa titkos tárgyalásokat folytatott Leszczynskivel az ukrán területek és a Rzecz Pospolita esetleges föderációjáról.
I. Mazepa fenti lépéseiről a kozák vezetőknek csak egy igen szűk rétege tudott. Nem volt tudomása róla I. Péternek sem. Nem hitt az ügynökök Mazepa titkos diplomáciájáról szóló jelentéseinek.
1708-ban leleplező feljelentést továbbítottak Moszkvába a hetmanról.
Az események felgyorsultak. A svéd király Fehéroroszországon és Szmolenszken keresztül akarta elérni Moszkvát. I. Péter azonban itt vonta össze a csapatait. 1708. szeptember 28-29-én a Liszna alatti csatában XII. Károly vereséget szenvedett. A király újabb terve az volt, hogy a megerősített városok megkerülésével, még délebbi útvonalon, azaz az ukrán területeken keresztül jut el Moszkvába.
A hetman meglepődött azokon a híreken, hogy a svédek az ukrán földekre léptek. I. Mazepa előtt két lehetőség állt: vagy szembeszáll a svédekkel, vagy pedig nyíltan XII. Károly oldalára áll. A hetman az utóbbit választotta.
1708. október 24-én I. Mazepa a fő sztársinával, az ezredesekkel és négyezer kozákkal elhagyta Baturint és XII. Károly főhadiszállására, a csernyihivi földekre ment. A hetman ezzel nyíltan a svédek oldalára állt. A néptömegek nem számítottak arra, hogy így alakulnak az események. Az emberek nem ismerték I. Mazepa politikai szándékait, elképzelhetetlennek tartották a svédekkel való szövetséget, akik ellen tegnap még harcba szólították őket. Annál is inkább, mert a kozákok, a polgárok és a parasztok Ukrajna egész területén mindenütt segítették az orosz katonaságot a svédek elleni harcban. Emiatt a lakosság körében I. Mazepa egyetlen felhívása sem talált meghallgatásra.
I. Mazepa árulásának hírére I. Péter, kiáltványt adott ki, melyben Mazepát „az ukrán nép árulójának" nevezte. I. Mazepa Törökországba ment néhány hozzá hű emberével.
I. Péter parancsba adta a hetmani főváros, Baturin lerombolását. A várost a földdel tették egyenlővé, a lakosságot pedig legyilkolták.
Kegyetlen leszámolás kezdődött azokkal szemben, akik abba a gyanúba keveredtek, hogy I. Mazepát támogatták.
A cár a kiáltványban parancsba adta, hogy válasszanak új hetmant. 1708. november 6-án került sor az új hetman megválasztására. A cár Iván Szkoropadszkij ezredest javasolta a hetmani tisztségre.